Az autonóm közúti járművek várhatóan elősegítik a keresletalapú mobilitási szolgáltatások elterjedését az ingázó utazások esetén is. Kutatásunk során megosztott autonóm járműves mobilitási szolgáltatáshoz gyűjtő-, elosztóállomás darabszámát meghatározó módszert dolgoztunk ki. A szolgáltatás során az egyéni használatú mikro járművek mozgása "egyesül” egy szakaszon úgy, hogy a járművek az útvonaluk közös szakaszán egy tréleres gyűjtőjárművön utaznak. A közös szakaszt megelőzően a gyűjtőállomáson "felszállnak” a trélerre, majd az elosztóállomáson "leszállnak” a trélerről és a végpontig önállóan közlekednek. A gyűjtőpontszám meghatározó módszer alapja a gravitációs modell; figyelembe vett tényezők: területi jellemzők és utazási szokásjellemzők (pl.: utazási távolság, közforgalmú közlekedés jelenléte, lakosságszám, munkalehetőségek, váltási hajlandóság). A módszert esettanulmányként a budapesti agglomerációban alkalmaztuk. Megállapítottuk, hogy a tizenegyezer lakosú, nagy kapacitású kötöttpályás közforgalmú közlekedéssel rendelkező Budakeszi kiszolgálásához 23 db gyűjtőpont szükséges. Az eredmények hozzájárulnak az autonóm járműves mobilitási szolgáltatások bevezetéséhez.